Az eltűnt idő nyomában Marcel Proust híres regényének címéből származik Radnóti Miklós egyik legszebb versének címe, melyet 1944. augusztus 17- én írt, s a bori noteszben találták meg a költő halála után másfél évvel. Ezt a címet választottam a 2004-ben szerkesztett Radnóti-est címéül is, s e verset zenésítette meg Ránki György 1944 Cantus urbis c. oratóriumában. A költemények a Hollós Máté által megzenésített Költő vagyok c. verstől ívelnek a Nyolcadik eclogáig, a kezdettől fogva szorongó életérzést a hitvesi szerelmet idéző hosszabb verssorozat oldja, ezután azonban együtt haladunk Radnótival a könyörtelen végzet felé. Az összeállításban igyekeztem a költői életmű legcsodálatosabb darabjait megjeleníteni, a címből adódó Ránki-oratórium részletei mellett Bach zenéje, s ellenpontként Schönberg Egy varsói menekült c. kantátája zárókórusa –Smá jiszroel – is felhangzik.
Az esten közreműködnek: ANTAL ANIKÓ, CSICSAI ANTAL, FABULYA ANDREA ÉS KISS ERNŐ (vers), PUKÁNSZKY BÉLA (gordonka).