A 20. századi modern magyar líra két végpontja: Domonkos István Kormányeltörésben (1971) és Tollas Tibor Pogány ima az Égigérő fához (1975) című nagy pannói. Egyik: hányódás irányvesztetten a hangok hullámain, átadódás, belefeledés-dadogás. Másik: zsoltáros-sámános zsolozsma-ráolvasás, kikötés, visszatalálás az archaikus gyökerekhez: a lombos fához. Mindez: hangok lélekfürdető-tisztító hömpölygésében. Olvasva-zsolozsmázó-hangfürdetők: Fabulya Andrea és Páli Tibor.
A két nagyvers egyben emlékállítás az épp tíz éve bemutatott összművészeti Kormányeltörésben-műsorunknak és a fél évszázada íródott másik mágikus költeménynek is.