"A kiállított képek kompakt digitális géppel és mobillal készültek, olyannal, ami éppen volt. Nem vagyok hivatásos fotós (újságíróként és szerkesztőként dolgozom, jelenleg a Szeged.hu-nál), de ahogy egyre nagyobbra nőttem, mindig előkerült valami szerkezet, amivel fotózni lehetett. Soha nem igazán jó, soha nem nagy gép, értékes technika: ha van érték ezekben a felvételekben, akkor az, hogy a rajtuk lévő dolgokat egyáltalán észrevette valaki. Amit megörökítenek, az a kiállítás címe, az utca hangja: egy város karakterét nem csak az akár több száz évig maradandó épületei, hanem azok az „üzenetek” is meghatározzák, azok is hozzátesznek, amelyeket állandónak nem lehet mondani. Ilyenek a falfirkák, graffitik, papír alapú matricák, plakátok, na meg a kor is beleszól a képbe, omlás itt-ott, van, ahol a múlt századok tűnnek elő, van, ahol éppen azok tűnnek el. Ezeket az üzeneteket legfeljebb az tartja életben, ha megőrzi az agy, vagy megőrzi egy-egy kép. Én erre teszek kísérletet." Farkas Judit Zsuzsanna