A Déryné program hozzájárulásával megvalósuló színházi előadás szereplői:
Karinthy darabja 1945-ben játszódik Budapest felszabadítása előtt egy héttel. Két fiatal bujkál egy gellérthegyi villában. A Fiú katonaszökevény, akinek elege lett a háborúból, a Lány családját zsidó származása miatt kiirtották, nagy nehezen sikerült megmenekülnie. Játszanak, hogy legyőzzék félelmeiket, hogy eltöltsék az időt, hogy túléljék a borzalmakat. Játszanak a szavakkal, az ételek neveivel, mert éheznek, eljátsszák a múltjukat, hogy feldolgozzák azt, egymásba szeretnek, majd eljátsszák a jövőjüket. Játékból elszállnak a Holdra, mert a valóság annyira elviselhetetlen.
Metafora ez a 60-as években íródott mű, pontos és aktuális, amellett rendkívül szellemes és szórakoztató. Úgy érzem ma is háborúban élünk: a pénz, a tőke elnyomása, a média butítása feszültté, ingerültté tesz bennünket. Félünk, rettegünk, nem tudjuk, mit csináljunk. Nagyon nagy a felelősség rajtunk, művészeken, mi is félünk, de példát kell mutatnunk. Játszanunk kell, hogy legyőzzük félelmeinket, figyelnünk kell egymásra, hogy túléljük ezt a borzalmas, személytelen világot.
Izgalmasnak és élvezetesnek találom ezt a művet. Fantasztikus játszási lehetőség két fiatal számára, hogy a játékon keresztül fel tudják mutatni és le tudják győzni önmaguk félelmeit.
Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy játsszunk, hogy véget vessünk a háborúnak még ma, legalább a közvetlen környezetünkben.
"A színház gyógyító menhely."- mondta Latinovits Zoltán, és én hiszek ebben.
/Szabados Mihály/
forrás: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/gellerthegyi-almok/directing-9494