Bemutatkozás
Kecskés István telep Szeged déli részén, a Szabadkai út két oldalán helyezkedik el. A ma már több mint 3000 fős városrész története három nagyobb korszakra osztható. Az első, a kb. 160 házból álló öreg- vagy ótelep létrejötte: az első világháború után hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák részére osztottak házhelyeket a városi bérföldek e területére. A telep névadója Kecskés István (1880-1944). A hivatalos telepavatóra 1928. augusztus 12-én került sor. Az újonnan létrejött telep lakói a mindennapi tevékenységen túl törekedtek egymás megismerésére, a közös élet kialakítására.
Kecskés telepen egyedül az iskola épülete állt rendelkezésre az egyre sokasodó kulturális délutánok, népművelési és műkedvelő előadások és próbák részére. A Kultúrház építéséhez szükséges anyagi fedezetet a HONSZ szegedi csoportja biztosította, s a várostól igényelt ingyen telket. A tervben az szerepelt, hogy az épületben lennének elhelyezve a helyi egyesületeken kívül az ifjúsági alakulatok s a zenekar. Az udvar a tűzoltók gyakorlatozó, a fiataloknak pedig a sportolás lehetőségét biztosítaná. A város az iskola melletti területből 600 négyszögölet biztosított kultúrháznak, azzal a kikötéssel, hogy „a telket csakis a kért, és a határozatban megjelölt célra adta ingyen a város közönsége; ha bármikor más célra használják akár az épületet, akár a telket, az esetben a telek értékét a városnak megfizetni kötelesek.”
1938. augusztusában kezdték építeni a 29 méter hosszú, 15 méter széles épületet. 1939. július 31-én írták alá a telek ajándékozási szerződését. A kultúrház avatása, fölszentelése 1939. július 16-án fényes ünnepség keretében történt, amelyről részletesen beszámoltak a helyi újságok. A Kultúrház fölépülésével a Kecskés-telepi Polgári Kör új otthonra lelt. Gazdag könyvtár, újság és folyóirat gyűjtemény állt a látogatók rendelkezésére.
A Ház 10 évig szolgált a régi telep közösségi életének színteréül. A Kultúrházat a civil szervezetek, így a Polgári Kör megszüntetése után, 1949-ben államosították Szeged város tulajdonába utaltatott át. Új szervezeti keretben, az épület egy része a város fennhatóságával továbbra is közművelődési intézményként funkcionált. A telep életében jelentősebb szerepe volt a benne elhelyezett óvodának s napközi otthonnak, amelyek 1964-ig, az új iskola fölépüléséig működtek az épületben. Az óvoda kiköltözése után (1964) helyiségeit szolgálati lakásnak adták ki, amelynek megszűnésével (2008) az intézmény egy új irodával, konyhával, öltözővel gyarapodott. 1954 és 2004 között az olvasók rendelkezésére állt a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtára. Itt működött a mozi is.
A telep lakóinak létszáma fokozatosan nőtt. 1969-re szükségessé vált az intézmény felújítása, valamint a megnövekedett kulturális igények kielégítése. Az épületében és felszerelésében felújított intézmény függetlenített, főfoglalkozású vezetőt is kapott. 1973-ben létrejött November 7.Művelődési Központ hálózata részeként működött tovább, majd a1979. január 1-vel összevonták a Bartók Béla Művelődési Központtal, ez utóbbi rányításával. 2008-ban megszűnt a Bartók Béla Művelődési Központ; ekkor a Kecskési Művelődési Ház önállóan működő intézménnyé vált. 2022. január 01-től a Szent-Györgyi Albert Agóra telephelyeként működik az intézmény.
Az intézményben jelenleg 9 csoport működik, nyugdíjas klubtól a néptáncon át a gyermekcsoportokig.
A művelődési ház az elmúlt néhány évben a város néptáncéletének egyik megkerülhetetlen helyszíne lett. Az intézmény talán legfontosabb tevékenysége a magyar néptánchagyomány őrzése, ápolása értékeinek megismertetése.
Nagyon fontos és hangsúlyos számunkra a városrészben folyó helytörténeti kutatómunka támogatása, bemutatása is, hiszen egy mesterségesen létrehozott városrészről van szó, melynek történetét tulajdonképpen most írjuk, emlékeit most gyűjtjük össze.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy kevés olyan közművelődési intézmény van Szegeden, amelyik kultúrháznak épült, s napjainkig megtartotta eredeti funkcióját. A Kecskési Művelődési Ház a város legkisebb közművelődési intézményei közé tartozik.
