Bálint Sándor Művelődési Ház

BÁLINT SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ

Szeged egyik legnagyobb múltú művelődési háza

Alapító jogelődje az újszegedi Szent Vince Egyesület volt, amely 1927-ben hozott határozatot a művelődési ház megépítésére. Az intézmény az 1930-as években a város egyik népszerű közösségi intézményévé vált: értékes előadóestek, színi előadások, jótékonysági rendezvények követték egymást.

A politikai változások következtében 1949-ben feloszlatták a Szent Vince Egyesületet; 1953-tól mint tanácsi művelődési ház - “November 7.” néven - folytatta életét az intézmény, 1990 óta Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata fenntartásában.

1958-tól kezdve egyre inkább városi művelődési központként funkcionált, bár e rangot csak 1968-1978 között viselhette. Ez utóbbi időszakban egyre rangosabb irodalmi estek, országos jelentőségű kiállítások, rendkívül látogatott filmklubok egyaránt szerepeltek a programban, gyakorlatilag az akkori idők minden jelentős színésze és képzőművésze megfordult falaink között.

1979-től lakóterületi művelődési házként funkcionált, profilja fokozatosan átalakult: a változatlan intenzitású irodalmi és művészeti élet mellett a kultúra szinte minden ága otthonra talált az intézményben.

A mindennapok kultúrája, így a Magánlakás című sorozat, később Újszegedi Bioépítészeti Napok is; eközben számtalan képzőművészeti kiállítás (például az azóta is egyedülálló Mobilművészet - ’86), hangverseny, ismeretterjesztő előadás megrendezésére került sor.
Egymás után alakultak az 1979-ig hiányzó közösségek: 1979 őszén az Újszegedi Kamarazenekar, az Újszegedi Klubszínpad (a mai Tegzes Miklós Irodalmi Kör elődje), az Önismereti Kör és az Újszegedi Kertbarátkör, később a Galaktika Sci-Fi Klub, 1983 májusában az Újszegedi Nyugdíjasklub.

Intézményünk 1989-ben nevet változtatott: felvette a nagyszerű szegedi néprajztudós és művelődéstörténész, “a legszögedibb szögedi”, Bálint Sándor (1904-1980) nevét. Ez egyben bizonyos profiltisztítást is jelentett, hiszen a Névadó szellemiségének minden tekintetben meg kellett felenünk.

Egyre fokozottabban került működésünk középpontjába az irodalom, mindenekelőtt a helyi és kortárs irodalom, a helyi értékek képviselete, hasonlóképp a kortárs képzőművészet és zene ügye is. Működésünk sikerének is tekinthetjük, hogy jelenleg 14 különféle közösség állhat védnökségünk alatt, köztük négy önálló jogi személy titkársági feladatait is ellátjuk.
Itt működik a Közművelődési Dolgozók Szakszervezete Csongrád-Csanád Megyei Irodája is.

A Bálint Sándor Művelődési Ház Újszeged kulturális, közművelődési, közösségi központja immáron 90 éve.

Programkínálatával évtizedek óta igyekszik szellemi táplálékot nyújtani a városrész lakóinak; irodalmi, zenei, képzőművészeti, ismeretterjesztő tevékenysége az elmúlt évek során alighanem egyre fontosabbá vált, hiszen a valódi értékek rohamos devalválódásának idejét éljük.

Rendezvényeink többsége egyedi, az intézmény szellemi műhelyeiben megalkotott műsor - irodalmi est, hangverseny, komplex rendezvény - tehát nem pusztán kultúraközvetítőként működünk, bár e küldetésünket is büszkén vállaljuk.

Nem kevésbé tekintjük fontosnak közösségfejlesztő munkánkat, melynek középpontjában az újszegedi lakóterületi közösségek létrehozása és fenntartása áll. Itt működik a város legnagyobb - 100 fős - nyugdíjasklubja, az Újszegedi Nyugdíjasklub, 40 éve alakult meg az Újszegedi Kamarazenekar.

Intézményünk távolról sem csak székhelye, hanem valódi otthona is olyan jelentős kulturális szervezeteknek, mint a Dél-alföldi Harmonika Barátok Egyesülete, a Szegedi Színfoltvarrók, a Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület, a Magyar Bioépítészeti Egyesület.

A felsorolt szervezetek produktumai közül talán elegendő megemlíteni az 51. évfolyamához érkezett Vántus István Kortárszenei Napokat és az ebben az évben már huszonharmadszor megrendezésre kerülő Újszegedi Bioépítészeti Napokat, s e szervezetek kiadványait: Vántus István 1935-1992, Vántustól Vántusról, Bioépítészet - 2003, Bioépítészet - 2004 - 2005, Bioépítészet - 2006 - 2008.