Tóth Péter Lóránt Latinovits- és Radnóti- díjas versvándor József Attila írásaiból állított össze egy anyagot – egy belső monológot, amit gyöngyszerűen fűzött fel, hogy egy kerek történetté alakuljon tolmácsolásában. Itt a belső monológon van a hangsúly, amely párbeszéd önmagával, sorsával, szeretetéhségével, ami végigkísérte életét. Tóth Péter Lóránt József Attila bőrébe bújt, a költő mondataival szinte sikoltott az életért, a szeretetért.
„A versmondó olyan verset választ, amellyel egy kicsit önmagáról is tud beszélni. Nekem sokáig ilyen volt József Attila. Szerettem volna olyan órát tartani a gyerekeknek, amely nemcsak versekből áll, hanem József Attila életéről is szól. Próbáltam közös pontokat találni József Attila és a mai fiatalok életében, s arra törekedtem, hogy erőt merítsenek a költő sorsából. Olyan helyekre is eljutottam, ahol nagy szegénységben élnek a gyerekek, árvaházakban léptem fel, és az előadásommal azt hirdettem, hogy minden emberben van tehetség, és mindenkire vár valami lehetőség. József Attila az ő árvaságában és szegénységében is megpróbálta előhozni magából ezt a tehetséget, mely nála a költészet és az írás volt.” (Tóth Péter Lóránt)
Mindenkit szeretettel várunk!